Látogatóban a Bricasti Design-nál
Előzmények
Korábbi, a térszimulációval kapcsolatos írásainkban már említést tettünk a
Boston szomszédságában működő kis amerikai cég, a Bricasti Design
tevékenységéről, melyben azt adtuk hírül, hogy ennek a cégnek hazai képviselője
a Chromatica Kft. Az elmúlt hetekben Amerikában járva felkerestem a céget, akik
nagyon kedvesen fogadtak és egy nagyon érdekes, izgalmas napot töltöttünk el
együtt. A látogatásom egyik apropója egy közös együttműködést elindító első
személyes találkozó volt, aminek keretében találkozhattam a céget alkotó két
mérnökkel Casey Dowdell-el és Brian Zolner-el. Miként 10 éve a TC-vel, ezúttal a
Bricastival is a beta teszter és mint külsős szoftver fejlesztőként kerültem
kapcsolatba a céggel. Itt volt alkalmam először hallani legújabb terméküket az
M7 jelű zengetőt, térszimulátort. Az új termék meghallgatása és több órás eszmecsere után
arra gondoltam, hogy megosztom élményeimet a weblapunk olvasóival.
A Bricasti cég rövid története
A cég története dióhéjban a következő. 2003-ban alakultak, nem sokkal azután a
Harman Kardon cégcsoport a Lexicont megvásárolta. A Harmannak nagyon ellenére
volt, hogy a Lexicon piacvezető volt a zengetők gyártásában és egyben erős
versenytárs is. Ezért elhatározták, hogy megvásárolják eredeti tulajdonosától,
majd miután megvásárolták, a stratégiai embereket kirúgták, a cég maradékát egy
távoli államba telepítették így a Lexicon lényegében megszűnt, mint konkurrencia.
A Lexicont vegetálásra állították át, érdembeli fejlesztés ott már nem történik.
A fiatalabb szoftver fejlesztőket a Line6 fejlesztésekhez csoportosították át.
Az elbocsátottak között volt két ember, Casey Dowdell és Brian Zolner, aki
röviddel ezután alapítottak egy két fős vállalkozást azzal a céllal, hogy amit a
Lexiconnál és a Harmannál már lehetetlen volt végigvinni, a kis cégben valóra
váltsák. Casey Dowdell az egyik legnagyobb tudású fiatal szoftver fejlesztő
mérnök volt a Lexiconnál, a reverb algoritmusok egyik guruja, David Greisinger
mellett dolgozott és, az akkori kor ipari szabványt teremtő reverb
fejlesztésekben dolgozott, mint a 480 és a PCM 90. Brian Zolner, nemcsak kiváló
hardver mérnök, hanem az eladásban is hatalmas kapcsolati tőkével rendelkezik.
Ezek után már tiszta terep állott előttük. 3 évnyi munka után megszületett egy
forradalmian új algoritmus, melyben teljesen, a kezdetektől újra gondolták a
mesterséges zengetés lehetséges megoldásait. Szakítottak az eddigi
beidegződésektől és megoldásoktól és mára minden kétséget kizáróan megalkották
az elkövetkezendő egy-két évtized új ipari szabványát ebben a technológiában, az
M7-es modellt.
A látogatás
A bostoni repülőtéren már várt Brian Zolner, akivel megbeszéltük a
találkozót. Mint a kocsiban a cég felé utazva kiderült, a Bricasti valójában egy
két fős társaság, minden tekintetben a rugalmasság jegyében alakult meg. A cég
igyekszik mindent az ésszerűségnek alárendelni. A fejlesztő és tervező munka
odahaza a két mérnök saját házában történik. Minden mechanikai munkát külső
közeli bedolgozók készítenek el. Véletlenül sem gondoltak arra, hogy majd
távol-keleten dolgoztatnak. Minden bedolgozó 50 mérföldes körzetben van, így
minden könnyen kézben tartható és ellenőrizhető. Egy kellemes ebéd után,
nemsokára meg is érkeztünk Brian házába, ahol egy lehallgató szobába vezetett. A
szoba alig különbözött egy kellemes nappali szobától, azzal a különbséggel, hogy
az állóhullámok megtörésére pár eszköz el volt helyezve a szoba sarkaiban. Végre
egy technikai helység, amiben még jól is érezheti magát az ember. A szobában
ismerős eszközöket láttam, mókásnak tünt, hogy az ágy alatt egy öreg Lexicon 200
és egy Sony DRE-S777 konvolúciós zengető nyugodott:
Kicsit jobban szétnézve aztán más tiszteletet parancsoló eszköz is feltűnt,
egy öreg 480-as modell a hozzávaló távvezérlővel és egy PCM 90-es.
A munkaasztalon egy kis keverő és maga az M7-es egy pár DAT magnó és CD
játszó tetején várta, hogy meghallgathassuk. Brian közben elmondta, hogy a szoba
hátunk mögött lévő falában egy szinte infrahang tartományban működő szubbasszus
hangsugárzót alakítottak ki. Az új zengető olyan elvek alapján készült, aminek
leendő tesztjénél nagyon fontos szerepet játszik egy ilyen szubbasszus rendszer.
A két JBL monitor három utas rendszerét külön erősítők hajtották meg, ezzel
teljesen kikerülve a keresztváltók alkalmazását. Minden elő volt készítve a
teszteléshez. Rendelkezésünkre állott mindenféle hangfelvétel, sokat én magam
készítettem nekik.
Nemsokára megérkezett Casey Dowdell is, nagyon kíváncsiak voltak mindketten mit
hallok az első alkalommal. Bár a fülemnek szokatlan volt a JBL, pár perc ismerős
zene után azonban ráállt a fülem. A hallottakról majd egy másik írásban,
pontosabban az M7 tesztjében fogok beszámolni. Annyit mindenesetre elárulhatok,
ha csak azért a 2 óráért kellett volna Amerikába repülnöm, amit az M7-ből aznap
délután hallottam, már azért is megérte volna. Az első benyomásom az volt, hogy
nem hallom a zengetőt, csak a teret éreztem. Kissé többet adva döbbentem meg
mennyire színezetlen a hangja, nem hallottam a hangjában a teljes áteresztő
szűrőket. Mikor elmondtam, hogy nem hallom a szűrőket, azonnal felélénkültek.
Casey elmondta, hogy egyetlen allpass szűrő nincs az algoritmusban. Brian is
meglepődött és mondta is, hogy eddig még senki nem vette észre ezt. Jólesett,
hogy bíztak a fülemben. Azt már régóta tudom, és ők ketten is tudják, hogy az
FDN technológiával már semmit sem lehet előbbre jutni.
A meghallgatás után elmondták, hogy mennyire összetett dologba fogtak. Az
algoritmus 2 évi kísérletezés és fejlesztés eredménye. Egy évig kereste Casey a
véletlenjel generátornak olyan algoritmus változatát, ami színezettség nélkül
biztosítja, hogy reverb lecsengése ne legyen sohasem kétszer ugyanolyan. Minden,
amit ketten csinálnak azzal 20-30 ember foglalkozna egy nagyobb cégnél. Ezért a
fejlesztés lényegesen hosszabb időbe telik, de megéri, mert senki nem szól bele
abba, hogy milyen irányba menjen és a munkaidő is rugalmas. Ezen mosolyogtak,
mert ez sokszor 16-18 órát jelent naponta.
Jelenleg egyetlen terméken dolgoznak az M7-esen, bár már működik több mint egy
éve, azóta számos kiállításon és bemutatón voltak, ahol osztatlan sikert arattak
a szakmabeliek körében. Amerikában szinte mindenki Lexicont használ, azonban az
elmúlt 10 évben a TC Electronic jókora szeletet hasított a piaci részesedésből.
Aki korábban Lexiconon dolgozott és hallották az M7-est, azok nagyon várják,
hogy rendelhessenek belőle mielőbb. Amint elkészülnek a végleges szoftver
verzióval, utána elkezdik az M10 jelű távvezérlő gyártását is.
Nemsokára megérkezett és csatlakozott hozzánk Kevin Kastning is, egy kiváló
akusztikus gitáros a meghallgatáshoz és a beszélgetéshez. Kevin is elnémult a
hallottak után és csak egy jó pár perc után szólalt meg, amikor elmondta, hogy
most éppen azon gondolkozott, hogy mit kellene eladnia, hogy vehessen egy M7-est.
Interjú Casey Dowdellel
Az M7 megszületéséről kérdeztem Casey Dowdellt, aminek tartalmát most
intejúszerűen le is írom:
SZS: Hogyan emlékszel vissza azokra az időkre, amikor a Lexiconnál
David Greisingerrel dolgoztál? Milyen fontos dolgokat tanultál meg akkor?
CD: Nagyon élveztem a David mellett eltöltött éveket. Rengeteget
tanultam tőle. Azt mondanám, hogy ő inspirált arra, hogy a zengést úgy
tekintsem, mint egy vizsgálati folyamatot, ami jó matematikai alapokon nyugszik,
de ugyanakkor úgy is, mint művészetet. A zengés karakterének mindig a valós
térben keletkező zengés kell, hogy képezze az alapját, nem pedig a régi
klasszikus módon készített zengetők hangja.
SZS: Mi akadályozta azt, hogy megalkossátok a lehető legjobb zengető
algoritmust? Mennyit dolgoztál az M7 fejlesztésén?
CD: A legnagyobb akadály az adott technológiai szinten legmagasabb
szintre való fejlesztés. A nagy cégek nem igazán érzik elkötelezve magukat az
igazi mélyreható fejlesztés mellett. Ez nem csak a Harmanra igaz, hanem számos
nagy cégre is, aki a piacon van. Szerencsémre szolgált, hogy dolgozhattam a
Hewlett Packardnál, éppen akkor, amikor hatalmas fejlesztések voltak és többnyire
ez tette ki egy mérnök munkáját. Az M7megalkotása két év kutató fejlesztőmunkát
vett igénybe. Ezt a Harman sosem engedte volna meg, hogy ennyi időt fektessünk
egy termék fejlesztésébe. Ráadásul mindig van egy cégnél valaki, aki azt mondja,
hogy nem. És akkor nem lesz fejlesztés. A Harmannál már tudtuk, hogy ezt a
technológiát ők nem hagyják tovább fejleszteni, mert a cég profit orientált lett
teljes egészében, ami gátja a fejlődésnek.
SZS: És ekkor jöttetek ti Briannel és belevágtatok. Mindenben a
legjobbat és a legprecizebbet választjátok ki. Ha ránézek az M7-re azt látom,
hogy szokatlanul masszív, egy darabból kimart alumínium előlapja van,
rozsdamentes acélból készült a háza.
CD: Igen, azt hiszem jókor kezdtünk neki, mert egyértelműen látszott,
hogy a piac igényli a fejlesztést, de a cégek a fülük botját sem akarják
mozdítani ebben az irányban. Mi ketten bármit megengedhetünk magunknak a
fejlesztés mélységeiben, bármeddig elmehetünk. A Bricasti cég egy lakásban van,
csupán iroda és számítógép. Mindketten otthon dolgozunk. A hardver részt a
legjobb Massatthusettsi cégek bedolgozóként készítik. Nem tűrünk
kompromisszumokat. A legjobb tápegységet használjuk külön az analóg, külön a
digitális részhez. Az analóg be- és kimeneti modult az egyik leghiresebb hi-end
cég készíti. Nem sajnáljuk belőle sem a munkát, sem a jó alapanyagokat. Végül a
termék itt Amerikában kézi munkával kerül összeszerelésre.
SZS: Kicsit beszéljünk a szoftveri háttérről. Mit gondolsz, van jövője
a hagyományos allpass szűrőkből épült FDN technológiának a zengetők
fejlődésében?
CD: Azt mondanám, hogy az FDN technológia már nagyon elkoptatott irány
és semmiképpen sem az, amit én választanék. A probléma az, hogy a felépítési
elve eleve diktálja pár tarthatatlan tulajdonságát. Ha az FDN túl kicsi, akkor a
reverb mély frekvencia tartománya lesz elnagyolt, ha pedig túl nagy, akkor
a hangzás simasága esik áldozatul. Mindenben pedig a legrosszabb, hogy a
visszaverődések száma korlátlanul nő, és egy idő után gyakorlatilag csaknem
végtelen számú reflekció keletkezik. Az ezzel foglalkozó szakirodalom ezt
kívánatosnak tünteti fel, a valóságban pedig éppen ettől szól rosszul egy reverb,
legalábbis az én füleimnek. Az M7 korlátozza a reflekciók számát, ez a Diffusion
és a Density paraméterekkel lehet beállítani úgy, hogy a reflekciók száma csupán
egy bizonyos határig növekedhet, sohasem tovább. Az új algoritmus hangzása sokkal inkább
olyan, mint a valós tereké.
SZS: Mit gondolsz a konvolúciós zengetőkről, vajon egy járható út a
végső zengető megalkotásához?
CD: A konvolúció egy érdekes témakör. Tulajdonképpen maga az
algoritmus képes nagyon jó lenni bizonyos esetekben. Sajnos napjaink plugin
őrülete nagyon sok akadályt gördít a fejlődés elé. A cél éppen az, hogy egy
plugin, legyen az akár konvolúciós, minél kisebb számítási kapacitást vegyen
igénybe, ami drámaian lerontja a hangminőséget. Ráadásul még ezek is teljesen
lekötik a legtöbb kompjutert. Az idő segíthet ezen, amint növekednek a
processzor kapacitások. Még azt tenném hozzá, hogy most olyan új algoritmusokon
dolgozom, amik kizárólag csak tízszeresen megnövelt processzoron lesznek képesek
futni. És még ennél jobb lehetőségek is lesznek. A konvolúció másik nagy
problémája maguknak a megfelelő szűrőknek a megtalálása. A high end kategória
magas szintű hangminőségi elvárásai, a valós terek magas jel-zaj viszonya
többszörös mintavételezést követel ugyanabból a térből, amelyet átlagolva számít
ki. A valós terek azonban állandóan változnak, a hőmérséklet a légmozgások
állandó változást jelentenek a hangzásban is, a hosszú visszaverődések
elmosódnak a szűrőkben amik az átlagolt mintákból adódnak. Ez a folyamat
teljesen felborítja az egyébként a valós térben lévő finom fázisviszonyokat és
ezzel csökkenti a reprodukálás valósághűségét.
SZS: Milyen technikai, akusztikai igények vezettek az M7 tervezésében?
CD: Az én esztétikai koncepcióm a valós terek pontos, precíz
leképezésére, megragadására épül, de ugyanakkor jobbat is enged, mint a valóság.
Meglepő kijelentés, de a valóság sosem tökéletes, sok zavaró körülmény eleve
kizárja, hogy egy valós akusztikus tér tökéletes legyen egy adott helyzetben. Ez
a törekvésem oda vezetett, hogy minden hagyományos nemkívánatos
mellékhangzásokat el kellett tüntetnem az algoritmusból, a hangzásból és a
valóság teljes megragadására fókuszáltam a figyelmemet. Vagy még rövidebben
fogalmazva, a célom a művészet szintjén megragadni a teret. A cél nem az volt,
hogy az eszköz egyszerű vagy bonyolult legyen, hanem hogy tökéletes. Ez pedig egy
forradalmian új algoritmus megalkotásával volt csak lehetséges.
SZS: Többen, akik látták ezt a szerkezetet, azt állították, hogy túl
van méretezve.
CD: Nos, én terveztem az M7 hardverjét is. Minden, ami belekerült
meghatározott céllal, feladattal van benne, az algoritmus futtatásának optimumát
biztosítva. Nem mondanám tehát, hogy túl van méretezve.
SZS: Ha összehasonlítjuk a mai népszerű zengetők processzor
teljesítményét, hogyan néznek ki az arányok?
CD: A TC M6000 kb. négyszer nagyobb teljesítményű, mint a Lexicon 480,
a PCM 91 vagy a Quantec Yardstick. Az M7 tízszer nagyobb teljesítményű, mint az
egész TC M6000.
SZS: Az M7-et meghallgatva azt hallottam, hogy a valós tértől nem
igazán lehet megkülönböztetni, nem hallani szinezettséget, amit az első
másodpercben kiszúrtam az, hogy a mélyei hihetetlenül tiszták határozottak, és amit
még észrevettem hogy nem hallottam az allpass szűrőket, merthogy nincsenek
benne.
CD: Nos, a zengetés legmélyebb frekvencia tartományának kutatása nagy részt
tett ki a fejlesztés folyamatában. Ennek részletezése nagyon komplikált lenne.
Azonban azt el kell, hogy mondjam, a mély frekvenciák kezelésére a mai
hétköznapi reverb technológiában nagyon ritkán fektetnek figyelmet, köszönhetően
a rendelkezésre álló alkalmazott technológiának. Az M7-et úgy terveztem meg,
hogy erős, határozottan induló visszaverődéseket produkáljon az 1-2 Hz–es
infrahang tartományban is. Sokan kétségbe vonják ennek fontosságát, azonban ez
rendkívül fontos a korrekt térérzetünk szempontjából.
SZS: Ezek szerint a zengetésben új utakat kellett keresni és az FDN a
fejlődést már nem szolgálja.
CD: Azt hiszem semmit sem túlzok, ha azt állítom, hogy az allpass
szűrők alkalmazása igazi méreg az egészséges hangzás számára. Ők felelősek
többek között azért, hogy a reflekciók túlzottan besűrűsödnek és
szabályozhatatlan folyamattá válnak. Ez okozza a jellegzetes magas frekvenciás
sziszegést. A nagyobb probléma az, hogy az allpass filterek egyes frekvenciákon
többet késnek, és ez fázis jellegű szinezetet okoz. A legtöbb reverb algoritmus
ugyanazt a jelet vezeti végig ugyanazokon az allpass szűrőkön, ami tovább tetézi
a bajokat.
SZS: Az M7-est hallgatva azt tapasztaltam, hogy a tér mélységeit
csodálatos részletességgel kirajzolja, mindig más atmoszférákat adva a különféle
térméreteknél, oly módon, ahogyan a mikrofonos felvétel sem tudja visszaadni.
Van egy korai reflekció generátor az M7-ben, hogyan működik ez?
CD: A korai reflekciókról is beszélhetnék sokkal részletesebben, de
rendkívül összetett a probléma. Az M7-ben csakúgy, mint a mély frekvenciák
zengetését, ezt is külön algoritmus, külön DSP kezeli. Nem teljesen korrekt és
célszerű, ha a hagyományos értelemben vett és elterjedt korai reflekciókra
gondolunk. Ez az algoritmus sokkal több annál, mint csupán egy korai
reflekciókat előállító generátor. Ez levegőt, tered és határozott indulást ad a
zengési folyamatnak, egy atmoszférát, amitől igazinak érezzük a teret azon belül
pedig irány információkat kaphatunk általa.
SZS: Meglepődtem, amikor a zengés lecsengő szakaszát hallgattam. Nem
cseng le kétszer ugyanúgy. A zengés úgy lebeg, mint egy délibáb az út felett,
nincs mellékhatás, és 100% effect mixnél is élethű és használható a hangzás.
CD: Nagyon örülök, hogy a különlegességeket azonnal meghallottad.
A moduláció is egy hatalmas téma, ebbe sem tudunk most nagyon belemenni, azonban
annyit mindenképpen mondhatok, hogy ez is nagyon különleges az M7-ben. Az M7
algoritmusa úgy készült, hogy ne legyen szükség modulátorra. Azonban a valós
terek állandó véletlenszerű változásainak imitálása szükségessé teszi egy ponton
túl. Ettől a hangzás sokkal kellemesebb lesz. A hagyományos modulációs
algoritmusok szóba sem jöhettek, mivel azok komoly lokalizációs problémákat
okoztak a hangforrás sztereo hangképében, ezért ezt is teljesen a nulláról
kellett megtervezni. Végül terveztem egy teljesen újat, ami nem bántja az M7
hangzását sokkal inkább kiegészíti azt.
SZS: Az is feltűnt, hogy a mélység érzet sohasem hallott mértékben
javult. Minek köszönhető ez a hatalmas előrelépés?
CD: Véleményem szerint a mélységérzet és a zengés felépülés, lecsengés
burkológörbéje a valaha eddig épített reverbekhez képest messze a legjobb.
Említettem a nagyon mély frekvenciák zengetésének fontosságát, ami nagyrészben
meghatározza az M7 hangzását. Persze ennél sokkal több dolog is van, de arról
ismét nem tudunk részletekbe menni a téma rendkívüli összetettsége miatt. Van
egy dolog, amit még nem próbáltam. Vajon hogyan adná vissza egy konvolúciós
algoritmus, egy olyan mint az Altiverb, az M7 hangzását? Talán ezt is valaki
kipróbálja majd és elmondja mit hallott.
SZS: Most úgy tűnik az M7 jó időre lekörözött minden hi-end reverbet.
Ekkora teljesítményű szerkezetet erre a célra nem valószínű, hogy építenek
mostanában. Megszületett a zengető új ipari szabványa, túlzok ezt állítani?
CD: A kezdetektől fogva úgy kezdtük tervezni és építeni az M7-et, hogy
20 évig tartsa a frontot, minőségben, megbízhatóságban. Kb, mint a régi nagynevű
zengetők évtizedekkel ezelőtt. Sok lehetőség közül választhatunk fizikailag és
esztétikailag, de mi ebbe az irányba mozdultunk. Ami pedig a zengetők
leghatalmasabbikát illeti, nem túlzol vele, és reméljük, hogy a piac fogja
kimondani, hogy valóban ez a technológia csúcsa.
A beszélgetés és a hallottak után még szédelegtem kissé a hallottaktól. Az
utazásom hátralévő részében pedig kellemesen gondoltam arra, hogy mikorra
hazaérkezem Magyarországra, addigra már várni fog egy M7, hogy az elkövetkezendő
hetekben presetekkel gyarapítsam a memóriáját, és tanácsokkal szolgálhassak a
fejlesztés további fázisaihoz.
Kapcsolódó linkek:
Szabó Sándor
Vissza az oldal tetejére
|
©2006-2009 Tandem Records ::