A mastering
V. rész
A dinamikaszabályzás
A dinamikaszabályzások két alapvető módja a kompresszió és a limitálás. A
kompresszor, mint azt a neve is mutatja, összenyomja a hang dinamikatartományát.
A halk részeket közelíti a leghangosabbhoz, vagy fordítva, a hangosabb részeket
közelíti a halkabbakhoz. Mindez viszonyítás kérdése. A kompresszálás egy eszköz,
mely megváltoztatja a zene hangzásának belső dinamika viszonyait. Miközben
csökkenti a dinamikát, jócskán megvastagíthatja a hangzást és a hangok elejét
ütőssé teheti a különböző frekvencia tartományokban. Ezzel az adott zenét
erősebbé, kifejezőbbé tehetjük. Mindeközben nem szabad elfelednünk, hogy az ősi
természeti törvény itt is működik: Valamit, valamiért. A dinamikaszabályzás is a
hang belső energiaegyensúlyába való beavatkozás, ahol valahol kiegyenlítődésnek
kell történnie. Az összenyomott dinamikából eredő relatív hangerő növekedésért
elég nagy árat fizetünk: elvesztünk sok finom részletet.
A limitálás kevésbé ártalmas a hang minőségére. 1 vagy 2 minta hosszúságú "attack
time" és gyors, 1-3 ms elengedési idő (release time) beállításával még
transzparens (tiszta, áttetsző) hangzást érhetünk el.
A masteringnél meg kell fontolni néhány dolgot. Egy ilyen, hogy mekkora
mértékben szükséges, ha egyáltalán szükséges az anyag felhangosítása. Limiterrel
néhány dB-vel növelhető a hangerő a hangminőség észrevehető romlása nélkül. A
másik mérlegelendő dolog, hogy vajon elegendően átütő hangzású a zenei anyag.
Vannak zenék és hangszerek, amik természetüknél fogva nem akarnak ütni, azokat
nem kell erőltetni a természetellenes ütés irányába. Ha a zene hangzása erőtlen,
akkor kell megfontolni a kompresszió alkalmazását.
Sosem szabad elfeledni, hogy a lehallgató rendszerünk és a körülmények
mennyire befolyásolják mit hallunk a végeredményből. Ellenőrizzük, hogy
megfelelő hangerőn hallgatjuk-e az anyagot. Sokszor előfordul, hogy bár
erőtlennek érezzük a hangzást, valójában semmi sem hiányzik a hangzásból, csupán
nem a megfelelő hangerő szinten hallgattuk vissza az anyagot. Inkább állítsuk be
a megfelelő hangerőt, mintsem újabb processzálást végezzünk, ami tovább koptatja
a hangzást.
Ha a zene megfelelő mértékben átütő és a szint nem éri el a 0-át ( -14 dB a
VU műszeren), akkor a lehet növelni az átlagos szintet kissé a limiteren a
hangminőség romlása nélkül.
Az egyenlő hangosság elve szerinti összehasonlítás
Mivel a hangzással kapcsolatos ítélőképességünk nagyon függ a hangerőtől, így
bármilyen összehasonlítást a fülünk számára azonos hangerőn kell elvégeznünk. Ez
az egyik legfontosabb elv, amit alkalmaznunk kell, ha összehasonlítjuk az
eredeti és a kompresszált, vagy limitált jel minőségét. Még akkor is, ha a
szintjelző műszerünk mindkét hangnál azonos értéket mutat, a dinamikában
összenyomott hangot hangosabbnak érzékeli a fülünk. A relatív hangosság érzet
annyira becsapja a fület, hogy nem ítélhetünk csupán a hangerő javára. Ehhez
egymás mellé kell tenni az eredeti és a kompresszált jelet, és ez utóbbit addig
halkítani, hogy az összehasonlításkor egyforma legyen a hangerejük a fülünk
számára. Ha nem hallunk lényeges különbséget a hangzásban, kellően áttetsző
maradt a hangzás, akkor volt értelme kompressziót végrehajtani és
megfontolhatjuk, hogy meddig lehet még elmenni. Az összehasonlítás szinte minden
esetben drámai élménnyel jár. Kiderül, hogy mennyivel rosszabb, szegényebb,
fakóbb a dinamikában módosított hang. Aki ezt megtapasztalja, kezdi komolyan
venni és megfontolni a beavatkozás mértékét ezek után. Olyanról is tudok, aki
meghallva hogyan darálja le a finom akusztikus hangzást a kompresszor, azóta
soha sem használ dinamikaszabályzást.
Az ízlés hatalma
Itt ismét felmerül az ízlés kérdése. Kinek mi az esztétikailag magas
színvonal? Nehéz kérdés. Ez oly sok dologtól függ. Aki nagyon jó rock és metál
lemezeket masterel, arra sohasem szabad bízni klasszikus zenei felvételt vagy
akusztikus gitárzene masterét. Csupán már az ízlés különbség miatt sem. Aki
metálon edzi a fülét, számára a finom áttetsző hangok idegenek, semmit mondóak.
Bármilyen hanganyagot kap, azt átütőre akarja csinálni, semmi sem elég erős és
hangos neki. Az ízlés kialakításához szükséges rendszeresen akusztikus zenét
hallgatni, ismerni a műfajt, annak szélsőségeit és lehetőségeit. Szükséges
ismerni a hangszereket, azok természetét is.
Gyakran hallani akusztikus szólóhangszerekről készült albumokat, amelyek
valamiért nagyon rosszul szólnak, hangosak, torzak és fárasztó őket hallgatni.
Szinte 100 %-ig biztosak lehetünk, hogy olyan valaki készítette, aki igazából a
kemény zenékben jártas. Nem lehet az ott szerzett beidegződéseket átvinni ebbe a
műfajba. Főleg nem, ha valaki nem hallgat ilyen zenéket. Ugyanez fordítva is
fennáll. Aki mindig is finom akusztikus produkciókban dolgozott, legjobb, ha nem
nyúl bele a kemény műfajba. Az eredmény nem lesz jó.
A kemény műfajokban a plusz torzítás, a plusz hangerő, a plusz ütés úgy működik,
mint egy pszichoakusztikai drog. Az ilyen hangzás blokkolja az agy bizonyos
részeit, ami egyesek számára fontos, mert kikapcsolja őket a való világra
hangolt tudat állapotából. Ez az a pont, ahol a drog fogyasztás és a zene
hangzása összekapcsolható.
A dinamikaszabályzás és a ritmus összefüggése
Különösen a könnyűzenében, ahol a zene ritmusának hangsúlyhelyei adják meg
annak jellegzetes lüktetését, ritmikus karakterét, nagyon óvatosan kell bánni a
dinamikaszabályzással. Ha a ritmus hangsúlya a pergő dobon van például és az
természetes állapotában még éppen kiemelkedik a többi elem közül, erős
kompresszálással eltűnik a hangsúly és tulajdonképpen egy más ritmust kapunk
ezáltal. Mivel a ritmusban a pergődob hangzása a hangsúly miatt meghatározó,
ezért külön gondot kell fordítani, miként befolyásolhatjuk a kompresszor
paramétereinek változtatásával a hangzást.
Példa:
Attack time: (reagálási idő) Ha túl rövid, a pergődob elsődleges
tranziense lágyabb lesz, ezzel az ütés fő hangsúlyát veszíthetjük el, és ezzel a
kompresszálás alapvető célját kérdőjelezzük meg.
Release time: (elengedési idő) Ha túl hosszú, a kompresszor nem lesz
képes regenerálódni, visszaállni a szint csökkentésből, hogy kialakítson egy
másodlagos ütést. Ha túl rövid, a hang elkezd torzulni.
Ha két fenti paraméter kombinációja nem megfelelő a zene ritmusa számára,
akkor a végeredmény, egy kásás, ziháló, fújtató hangzás lesz. A paraméterek
finom összehangolása időt, türelmet, szaktudást és rengeteg kísérletezést kíván
meg.
A következő részben a kompresszor beállításának néhány aranyszabályát mondjuk
el.
Folytatjuk...
Szabó Sándor
Vissza az oldal tetejére
|
©2006-2009 Tandem Records ::