A mastering
VI. rész
A kompresszor beállítása
A kompresszor megfelelő beállítása nem kis feladat, hiszen a zene végső
hangzása alapvetően ettől függ. A kompresszor működésébe néhány paraméteren
keresztül avatkozhatunk be. Nézzük meg, hogyan érdemes elkezdeni a kompresszor
beállítását és ezen keresztül megtanulhatjuk hogyan alakíthatunk ki jó
kiindulási pontokat a mastering munkához.
Az első lépés a megfelelő dinamika küszöb (Threshold) megkeresése. Ehhez egy
viszonylag magas Ratio értéket válasszunk rövid Attack Time beállítással.
Figyelni kell a Gain Reduction paraméter kijelzőjét, hogy a kezelendő tartomány
áthalad-e a csatornán. Ezután csökkentsük a Ratio értékét nagyon alacsonyra majd
a Release Time értékét 250 ms-ra állítsuk be kezdésnek.
Innentől már minden az Attack, Ratio és a Release értékeinek finom
beállításán múlik. Közben persze a Threshold értékét is újra kell szabályozni. A
cél az, hogy a küszöbérték valahol az alsó és a felső dinamika végpontok közé
essen. Így egy állandóan változó kompresszió jön létre az enyhébb és az erősebb
kompresszió között. A túl alacsony Threshold érték meghiúsítja az eredeti célt,
a zene elkezd sziszegőssé válni.
Tipikus eset, amikor túl alacsony Threshold és és magas Ratio érték mellett
minden egyforma hangos lesz, a zene nem lélegzik többé. Ezt el kell kerülni. Ma
már több zene gyártódik háztartási körülmények, mint professzionális körülmények
között. Ma már mindenki masterel, az is aki ehhez nem ért semmit.
Így aztán akadnak, akik csupán azért is ezt teszik, mert lehetséges, vagy
azért mert nem ajánlott, vagy azért mert szeretnek másokat megbotránkoztatni a
devianciájukkal. A mai elektronikus zene és a metál műfajában ez egyáltalán nem
ritka jelenség. Akik viszont ilyet tesznek semmilyen szinten nem tartoznak sem a
mastering hangmérnök, sem semmilyen megfontolt hangmérnöknek nevezhetők
csoportjába, sokkal inkább a kísérletező típusú hangrongálók közül kerülnek ki
ilyen hangzások. Ha pedig a sors úgy hozza, hogy nagyon befut az ilyen
hangzással, divat lesz belőle, akkor 20 év múlva a mastering szakmai körökben
erről fognak vitatkozni a szakmabeliek.....
A többsávos kompresszálás
A perkusszív hangszerek, mint pl. az ütőhangszerek, több magas frekvenciájú
energiát hordoznak, mint a kitartott folyamatos hangú hangszerek. Ha enyhébb
kompressziót alkalmazunk, vagy egyáltalán nem alkalmazunk a magas tartományban,
akkor a tranzienseket megőrizhetjük, miközben az alsó tartományban végzett
kompresszálással ütést vihetünk a hangzásba. Érdemes kísérletezni, próbálgatni
miként hat az ütőhangszerek hangzásának az Attack Time változtatása az ütésék
kezdetén. Ha megtaláljuk a megfelelő beállítást akkor eleven, ütős lesz a
hangzás, azonban ellenkező esetben túlkompresszálással, vagy nem megfelelően
beállított kompresszorral esetleg az ütést még megkaphatjuk, de a tranzienseink
elvesznek. Mindkettőre egyformán szükség van a zenében.
A többsávos kompresszor lehetőséget ad arra, hogy a hangzásból bizonyos
részeket kiemeljünk. Például a basszust, vagy a lábdobot, az éneket, vagy a
pergődobot. Valójában megváltoztatjuk vele a keverést. Meg kell tanulni
felismerni a különböző frekvenciasávokat, jól kell ismerni a hangszerek tipikus
tartományait, hogy megtalálhassuk a megfelelő közép frekvenciákat. Ez pedig
ismét gyakorlat és tapasztalat által lehetséges.
A kompresszió a sztereókép és a térmélység érzet összefüggése
A kompresszor átrendezi a zene belső dinamika és hangerő viszonyait. Képes
kiemelni bizonyos szólamokat, persze valami mindig áldozatául esik, ebben a
valamit valamiért játékban. Egy viszonylag háttérben szóló hangszert előbbre
hozhatunk, de cserébe a térérzet összeomlik. Átalakul a sztereó szélesség, a
mélység is. Persze nem kell mindennek elöl szólni. Mindig mérlegelni kell, hogy
az alkalmazott gyógyszer vajon nem okoz e rosszabb mellékhatásokat, mint maga a
betegség.
A korábbiakban már sok dolgot említettem a mesterséges zengetés kapcsán, ami
szorosan ebbe a témába tartozik. A keverés során hozzáadott reflekciók a
mastering során minden esetben sérülnek, még a legkíméletesebb kompresszió
esetében is. A mai legjobb térszimulátorok, mint a Bricasti M7, TC, Lexicon 960,
stb., hiába produkálják a legintimebb és legvalószerűbb tereket, ha a
masteringnél minden tönkremegy valamelyest. Gyakran meg is fogalmazom, hogy a
zengetők mindig sokkal jobbak, mint amilyennek hallhatjuk őket a felvételeken.
Különösen fontos, hogy a térérzetet megtartsuk az akusztikus zenékben. Erre
már léteznek olyan trükkök is, amik talán a könnyűzenei mastering hangmérnökök
számára talán furcsán hat: ha már mindenképpen kompresszálni kell, akkor a
zengetés mindenképpen az utolsó fázisa legyen a masteringnek. Az így készült
felvételben ugyan nem kapjuk meg a hangszer igazi hangját, azonban megkaphatjuk
a térérzetet, amit a zengetőnk egyáltalán tud.
A térbehelyezésről, és a zengetésről majd egy külön sorozat fog indulni a
jövőben, addig is fontos megjegyezni azt, hogy a jó zengetők rendkívül nagy
processzor teljesítményt igényelnek. Rendkívül bonyolult algoritmus által jön
létre az a reflekció sorozat, ami által mi érezhetjük a teret és elhihetjük,
hogy az valódi. Ha ebben a legkisebb változtatást megtesszük, akkor az egész
hiába.
A tér alkalmazása eléggé ízlés és műfaj kérdése. Bizonyos műfajok
kifejezetten kerülik az alkalmazását, mások pedig nem létezhetnek nélküle.
Egyéb különös összefüggések
Képzeljük el, hogy a felvételt egy nagyon drága rendszeren készítettük azzal
az elsődleges céllal, hogy minél több információt rögzítsünk a felvételen.
Szuper drága mikrofonokkal, szuper drága előerősítőkön és szuper drága AD
konvertereken át kerül a felvétel a felvevő eszközbe. Az eredmény persze
bámulatos lehet, sok részlet, igazi jelenlét érzet kísérheti munkánk eredményét
és akár itt meg is állhatnánk, de nem állunk meg sajnos. Aztán egyszer csak
elkezdjük masterelni az anyagot és a végeredmény olyan lesz, mintha egy olcsó
mikrofonnal, olcsó előerősítővel és egy olcsó konverterrel vettük volna fel,
majd az egészet átkonvertáljuk MP3-ba. Felvetődik a kérdés: akkor mi értelme van
a kiváló felvételi eszközöknek, ha a végeredmény eleve és elkerülhetetlenül
rossz lesz?
Azt válaszolnák, hogy a többől több is marad, ami igaz, de ettől még
értelmetlen a masterelés.
A zeneszámok sorrendje
Sokan nem is gondolnák, hogy mekkora jelentősége van a jó sorrendnek és a
köztük lévő szüneteknek. Akkora, hogy azt mondhatják rá, hogy jó album, vagy
azt, hogy rossz album. Tehát úgymond stratégiai szerepe van. Hogy ennek mi köze
van a masteringhez? Rengeteg! Az, ahogyan végződik egy dal és kezdődik a másik,
hangerőben, dinamikában, alapvetően meghatározó. Ezt ugyancsak a mastering
alkalmával kell megalkotnunk. Ezen a ponton a producer és a mastering hangmérnök
munkája összefonódik.
A zenedarab hangosságát nem a csúcsszint nagysága, hanem az átlagos jelszint
adja. A normalizálással a csúcsokat állíthatjuk be 0 dBFS-re, de a hangosságot,
az átlagos jelszintet nem ezzel kell beállítanunk. Ennél a fázisnál ismét a fül
a legjobb műszer, támaszkodva az ízlésünkre (lehetőleg a jobbikra...)
A fiziológiai állapotunk is beleszól a végeredménybe
Nem is gondolnánk mennyire. Egészen másként hall az ember reggel, frissen és
éhesen, mint este fáradtan és jóllakottan. Az este készült mix reggel sokkal
hangosabbnak tűnik, és fordítva is igaz. Figyelembe kell venni, hogy a nagy
teljesítményű lineáris lehallgató monitorok elképesztő mennyiségű energiát és
részlet információt sugároznak a fülbe. A near field monitorok eleve
kompresszált hangja pedig kifejezetten fárasztja a fület és az agyat. 2-3 óránál
többet dolgozni csak minimum 1 órai pihentetés után lehet. Persze lehet 12 órát
is lenyomni, és meg lehet hallgatni a végeredményt. Így történhet az is, hogy a
nap során az első 2-3 órában kevert anyag elfogadható, a többit mindig újra kell
keverni és masterelni. Ezen segít az is, ha a sorrendben áttekintjük azt is,
hogy melyik zene milyen pihentségi állapotunkban készült. Ehhez meghallgatjuk az
előző szám végét és a következő elejét, azonnal kiderül mi történt.
A sorozat következő részében a dithereléssel és a hangszínszabályzással
foglalozunk.
Folytatjuk...
Szabó Sándor
Vissza az oldal tetejére
|
©2006-2009 Tandem Records ::