A mastering
VII. rész
A ditherelés
A ditherelés az egyik legkomplikáltabb dolog a digitális hangzás világában. A
hétköznapi felhasználók szinte semmit sem tudnak róla, aki használja, az is
azért használja, mert más is használja. Az minden esetre biztos, hogy használni
kell. Mi a ditherelés és miért kell használnunk? A kérdés megválaszolásához át
kell tekinteni a jelenleg használt digitális eszközök és szabványok világát.
Ha a hangtechnológiánk teljes egészében 24 bites lenne, ha a kereskedelemben
kapható CD is 24 bites lenne, ha 24 bites adat tárolóin lennének a
felvételekhez, akkor nem is igazán lenne szükségünk az úgynevezett ditherelésre.
A ditherelés néha szükséges, néha pedig nem szabad használni. Nézzük át
a ditherelésre vonatkozó szabályokat:
Amikor az adatfolyam szóhosszúságát lecsökkentjük, ez történik például,
amikor a 24 bites felvételt konvertálunk át 16 bitesre, akkor ugyanis a 24 bites
jel legalsó dinamika tartománya a 16 bites rendszerben kimarad, így a felette
lévő bitfolyam kerül a 16 bites jel legaljára. Az AD konverter a legalacsonyabb
szintű jeleket négyszögjel formában jeleníti meg, amire, mint torzításra a
fülünk nagyon érzékeny. Így jön létre tehát a visszakonvertált hanganyagon az
alacsony szintű jelek hallható torzítása. Ha az alsó bit tartományt megfelelően
kialakított és megformált zajjal töltjük fel, akkor ugyan növekedik a zaj szint,
azonban a torzítás eltűnik. A zaj növekedése kevésbé hallható, mint a torzítás.
A szűrt zaj hozzáadása a ditherelés.
16 bitesre való konvertálás esetén nem szabad, csak egyszer ditherelni. A
közbenső, feldolgozásra váró felvételeket 24 bites tárolón kell tartani.
A dither a gyakorlatban egy algoritmus, ami különféle karakterű zajt állít
elő. Ezek a különféle hangzású anyagokhoz keverhetők. A ditherelés nagyon jó
fület igényel. Érzékelni kell tudni a torzítás jelenlétét ha nincs dither, és
hallani kell tudni a dither hangját is.
A következő részben a hangszínszabályzást taglaljuk.
Folytatjuk...
Szabó Sándor
Vissza az oldal tetejére
|